Kedves Katalin, kedves Sorstársaim, jövőbeli gyógyult Hölgyek!

 

Hálával tele szívvel köszönöm meg Katalinnak az új életem! Az az új létem, amiről már elfelejtettem, hogy létezik!

A 12 alkalmas együttműködésünk eredményeképpen magam mögött hagyhattam a „szobanövény” életformát, az örökös fáradtságot, rossz alvást, még rosszabb kedvvel való ébredést, a „nem szeretek élni” állapotot és az ízületi fájdalmaimat.

 

Nem szeretnék senkit hosszan terhelni az előzményekkel, de mivel sokan hasonló cipőben járunk/jártunk egy részletesebb kitérő erejéig ismertetném a kórképem és mivel lelkileg is érintett, ezért a lelki hátteret sem mellőzném.

 

50 évesen kórházba kerültem pajzsmirigy gyulladással… Minden este 7-kor jött a láz, vacogott a fogam, reggelre átizzadt paplan (nem ágynemű) – és ez így ment hetekig szinte, miközben egyre jobban fogytam a nem létező túlsulyomból. Háziorvosom azt mondta, biztosan valami fertőzést hoztam haza Egyiptomból, így nem szentelt nekem sok figyelmet, és ez engem is valamelyest megnyugtatott.

 

A lázas állapot nem múlt el, így egy kedves barátom három hét elteltével szerzett nekem egy „csókos” főorvost és e kapcsolat segítségével 3 órányi teljes kivizsgálás eredményeképpen (már göbök voltak a nyakamon) bekerültem a Szent László kórházba, trópusi betegség gyanújával. 2017-et írunk ekkor.

 

Kórházi, amúgy tündéri orvosok átlagéletkora 28 év, naponta levettek 8 féle vérmintát, nulla eredménnyel. Mígnem egy hét után megérkezett tapasztalt orvosunk, kb. 50 éves, aki rám nézett és viccesen megállapította, hogy ez egy egyiptomi pajzsmirigy gyulladás. Ezt követően sem történt sok minden, hiszen egy hét múlva hazaengedtek, ezekkel a szimptómákkal és egy paksamétányi jelentéssel. Azt mondták, valami lesz, írassam ki magam betegszabadságra. J

 

Állapotomat immár újabb trauma súlyosbította: csodás otthonom teljesen elázott, vendégszobámba költöztem, onnan bolyongtam szellemként lakásom épen maradt hatvan százalékában. Valami gyógyszert adtak, de úgy döntöttem, akupunkturával próbálkozom.

Szenvedésem és lelki megpróbáltatásom olyan mértéket öltött, hogy egy este halálért fohászkodtam.  Másnap reggel gyógyultan, jókedvvel ébredtem és éhesen!

 

Addigra már szinte az izmaimat is elfogytam. Senkiben sem akarok semmilyen vallásos magot elvetni, egyszerűen velem ez történt. Akkor, új erőre kaptam és átmenetileg képes voltam néhány évig normális életet élni.

 

Korábban kb. egy évvel sor került egy nagy alsó rágóm gyökérkezelésére és a gyulladás innen indult. Mivel nem hagyott a gondolat nyugton és mivel ezen az oldalon indultak a göbök, itt  szövetelhalás keletkezett, biorezonanciás állapotfelmérésre jelentkeztem, ahol a szerkezet kimutatta a streptococus jelenlétét a fogamban. Az íjesztő az egészben az, hogy ezt jeleztem az endokrinológusnak még az elején, de süket fülekre talált!

Csalódottságom állapotában még egyszer elmentem egy endokrinológushoz, aki átnézte a papírjaimat, majd közölte velem: most 25 ezer, de következőleg már csak 20 ezret kell fizetnem. Rám sem nézett, meg sem érintett.

No comment.

 

 

Kihúzattam az érintett rágómat és a TSH-m 3-ra csökkent! Boldog voltam, azt hittem, minden rendben. Azonban rövid idő elteltével hullani kezdett a hajam, elkezdtek fájni az ízületeim. Olyan érzés  volt, mintha hírtelen megöregedtem volna,  a TSH-m 12-re szökött fel és 12 kg plusz lett rajtam hirtelen.

 

Ha valaki azt kérdezné, hogy lehet, hogy nem vettem észre, annak jelezném, hogy korábbi otthonomat eladtam és átmenetileg albérletbe költöztem, ahol a bútorozást a költözés mellett is meg kellett oldanom, tehát volt bőven mire figyelnem.

 

A gyulladás okozta túlműködés átfordult alulműködésbe. Tyroxint kezdtem el szedni, valamennyit. Három havonta mentem vérvételre a Péterfy-be, ahol semmi mást nem néztek! TSH, T3, T4. Így éltem évekig. Sportra már nem volt erőm, vágyam  sem, de legfőképpen energiám. Akkoriban, bár pocsék volt a közérzetem, a pszichém, bokros teendőim nem tették lehetővé, hogy több energiát fektessek az állapotomba, hiszen lakásfelújításba kezdtem és dolgoztam mellette.

 

5 évig éltem ebben az állapotban, de hogy precíz legyek, fizikálisan és lelkileg is rosszabbodó állapotban.

 

Tavaly nyáron eljutottam a teljes érdektelenség fázisába. Addigra elhalálozott egy számomra nagyon kedves személy aki sokáig életem része volt. Lassan családom minden tagjával konfliktusba kerültem, barátaimmal összevesztem, kapcsolataim lemorzsolódtak. Ami érdekes volt a számomra, hogy szinte mindenki az ellenségemmé vált. Úgy éreztem, sortűznek vagyok kitéve, ezért amennyire lehetett, kerültem minden emberi interakciót. Munkahelyemről kiléptem, érthető okokból.

 

Életem beszűkült, átváltottam „szobanövény” létre. Ugyanakkor pánik üzemmód éltem, szinte éreztem, ahogy a magány a torkomra tekeredik és fullaszt. Napokig nem hagytam el az otthonom.

 

Tavaly olvastam Anthony William Egészséges pajzsmirigy című könyvéről. Felvillanyozva vetettem bele magam a zellerlé kúrába, ami, valljuk be, jót tett a testemnek. Azonban az erőm nem nyertem vissza tőle, bár segített abban, hogy megértsem a gyógyszerek mibenlétét és azt, hogy a hormon hosszútávon nem opció. Addigra felmértem, hogy egy elhanyagolt hasimotos állapotban vegetáltam, annak minden hozadékával egyetemben.

 

A zellerkúra végezetével gondoltam, futok egy kört és megnézetem egy orvossal, biorezonanciával, hogy mi épült be a szervezetembe a sok alga, aswaganda, klorofill, és kismillió más csodából amit bevettem, megettem. A nyomelemek az eredményben jónak bizonyultak, a nehézfémek (ólom, arzén) kivételével.

Az orvos ellátott mindenféle jó tanáccsal, azonban 2 heti nyugtatót javasolt! és meditációs anyagot küldött részemre. Jelezte, hogy a gyulladás fennáll, bár vérképem tisztának, szépnek bizonyult. Kérte, hogy amennyiben lehetőségem van rá, keressek egy pszichológust, minél előbb.

 

EKKOR MEGDÖBBENTEM. Mit láthatott? Hiszen nyugodt voltam. Kattogtak a kerekeim… 2 heti Sedatív PC. Miért?

 

Addigra már a legtöbb pajzsmirigyes portálon fent voltam. Méregetni ételt, habitusomból adódóan nem vagyok alkalmas! Soha nem bírnék létezni ilyen korlátok között!

 

MEGOLDÁS

 

Ekkor találkoztam Katalin írásaival.

Úristen! Végre! Ez a nő érti, hogy mi történik velem!

Kattogtak a kerekeim: lehet, hogy mindig idegbeteg vagyok? Igen, olvasom a kórtörténeteket: engem is vert az apám, akit ráadásul imádtam.

Igen, ott akartam hagyni őket, mindössze 3 évesen, mert nem volt idejük szeretni!

Igen, anyám idegenszerű volt a számomra mindig, mert munkamániás volt, aki soha nem tudott lazítani, de legfőképpen gyengéden közeledni hozzám.

És igen, 16 évesen egy korai házasságba menekültem, ahol folytatódtak a fizikális és pszichés abúzusok.

Katalin írásai megvilágították traumákkal tele gyerekkorom következményeit és ennek fényében döntéseimet, viselkedésem okait és még sok minden mást is.

 

Ekkor kerestem meg őt. Megnyugtató kedves személye, empátiája bátorítólag hatott rám.

Szép lassan napvilágra kerültek mély sebeim, amelyeknek a hatása alatt éltem és láthatatlan dróton rángatott, amikor váratlanul bekapcsolt.

 

Közös munkáink során feladatokkal látott el, aminek következtében lelkileg egyre erősebb, függetlenebb és békésebb lettem. Édesanyámmal való kapcsolatom kisimult, megértettem a korlátait és megtanultam tisztelni az értékeit.

DE: legfőképpen megtanultam tisztelni ÖN-magam és korlátokat állítani. Fantasztikus érzés volt magamat figyelni, a reakcióimat, amit immár nem homályosított el semmilyen traumatikus reakció.

 

Megjegyzem, hogy életem során korábban volt részem három hónapos pszichoterápiában, gyógyultam ki depresszióból, vettem részt kineziológián, Théta Healing-ben, facilitálásban, de utólag úgy látom, hogy ezek a gyógymódok  a traumákat súrolták, akkut helyzeteket oldottak, de a megbetegedéstől nem mentettek meg. Az igazi „nagytakarítást” a Katalinnal folytatott terápia jelentette.

 

Bár a terápiát mindössze 1 hete fejeztük be, immár leírhatom, hogy életem teljesen már kanyart ír le már most!  Életem legboldogabb 10 napos nyaralásán vagyok túl. Érdeklődő vagyok az emberek iránt. Szinte mindig mosolygok és jókedvű vagyok, ezért jó dolgok történek velem, ami miatt hálás vagyok, újra és újra. Nem gerjesztek negatív gondolatokat magamban, képes vagyok a jelenben lenni.

 

Fizikálisan, ami sokaknak a legfontosabb: visszanyertem az erőmet és immár újra boldogan edzek. A sport a betegségem kezdetekor abbamaradt, és már különböző csípő, bokafájdalmak gyötörtek. Ennek immár híre-hamva sincs!

Bőröm nem száraz már, így bátran mondhatom, hogy megszépült! Szemfehérjém kifehéredett, csillog! Emésztési bántalmaim mérséklődtek, majdhogynem eltűntek, ezért olykor pizzával is kényeztetem magam.

 

Egyszerűen BOLDOG vagyok! Visszanyertem az életkedvem, beiratkoztam úszás oktatásra ami régi vágyam volt, de valahogy eddig nem léptem meg.

 

Örök HÁLÁM Katalin!

Isten tartson meg Téged jó egészségben, örömben, boldogságban!

Szívből kívánom, hogy még sok embernek adhasd vissza az egészséget és az életörömöt, úgy, ahogy velem is tetted!

 

Ég Áldjon!